[TO THE MONK OLYMPIUS] [960A]

 MACRINA'S PARENTS

 THE BIRTH OF MACRINA

 MACRINA'S CHILDHOOD

 HER BETROTHAL

 DEATH OF THE YOUNG MAN

 MACRINA RESOLVES NEVER TO LEAVE HER MOTHER

 BASIL RETURNS FROM THE UNIVERSITY

 THE STORY OF NAUCRATIUS

 THE TRAGIC DEATH OF NAUCRATIUS

 MACRINA THE ONE SUPPORT OF HER MOTHER

 MOTHER AND DAUGHTER MAKE FURTHER PROGRESS IN THE ASCETIC LIFE

 PETER, THE YOUNGEST BROTHER

 DEATH OF THE MOTHER

 BASIL DIES AFTER A NOBLE CAREER

 GREGORY RESOLVES TO VISIT HIS SISTER.

 GREGORY COMES TO THE MONASTERY AND FINDS MACRINA ON HER DEATH BED

 SHE SENDS GREGORY AWAY TO REST HIMSELF

 GREGORY RETURNS TO MACRINA, WHO RECALLS THE EVENTS OF HER CHILDHOOD

 THE EVENTS OF THE NEXT DAY: MACRINA'S LAST HOURS

 MACRINA'S DYING PRAYER

 GREGORY PERFORMS THE LAST OFFICES

 THE SISTERS' LAMENT FOR THEIR ABBESS

 VESTIANA COMES TO HELP GREGORY [988C]

 THEY FIND ON THE BODY MARKS OF MACRINA'S SANCTITY

 THE ALL-NIGHT VIGIL: A CROWD OF VISITORS ARRIVES

 ARRIVAL AT THE CHURCH: THE BURIAL. SERVICE

 [996A] THE FAMILY GRAVE IS OPENED

 THE FUNERAL OVER, GREGORY RETURNS HOME

 THE SOLDIER'S STORY

 CONCLUSION

THE BIRTH OF MACRINA

At her first confinement she became the mother of Macrina. When the due time came for her pangs to be ended by delivery, she fell asleep and seemed to be carrying in her hands that which was still in her womb. And some one in form and raiment more splendid than a human being appeared and addressed the child she was carrying by the name of Thecla, that Thecla, I mean, who is so famous among the virgins. 3 After doing this and testifying to it three times, he departed from her sight and gave her easy delivery, so that at that moment she awoke from sleep and saw her dream realised. Now this name was used only in secret. But it [962C] seems to me that the apparition spoke not so much to guide the mother to a right choice of name, as to forecast the life of the young child, and to indicate by the name that she would follow her namesake's mode of life.

Καὶ ἐπειδὴ παρῆν ὁ καιρός, καθ' ὃν ἔδει λυθῆναι τὴν ὠδῖνα τῷ τόκῳ, εἰς ὕπνον καταπεσοῦσα φέρειν ἐδόκει διὰ χειρὸς τὸ ἔτι ὑπὸ τῶν σπλάγχνων περιεχόμενον καί τινα ἐν εἴδει καὶ σχήματι μεγαλοπρεπεστέρῳ ἢ κατὰ ἄνθρωπον ἐπιφανέντα προσειπεῖν τὴν βασταζομένην ἐκ τοῦ ὀνόματος Θέκλης, ἐκείνης Θέκλης, ἧς πολὺς ἐν ταῖς παρθένοις ὁ λόγος. Ποιήσαντα δὲ τοῦτο εἰς τρὶς μεταστῆναι τῶν ὄψεων καὶ δοῦναι τῇ ὠδῖνι τὴν εὐκολίαν, ὡς ὁμοῦ τε τοῦ ὕπνου αὐτὴν διαναστῆναι καὶ τὸ ἐνύπνιον ὕπαρ ἰδεῖν. Τὸ μὲν οὖν ὄνομα τὸ κεκρυμμένον ἐκεῖνο ἦν.
Δοκεῖ δέ μοι μὴ τοσοῦτον πρὸς τὴν ὀνοματικὴν κλῆσιν ὁδηγῶν τὴν γειναμένην ὁ ἐπιφανεὶς τοῦτο προσφθέγξασθαι, ἀλλὰ τὸν βίον προειπεῖν τῆς νέας καὶ τὴν τῆς προαιρέσεως ὁμοιότητα διὰ τῆς ὁμωνυμίας ἐνδείξασθαι.